Anno óvodai élet.

Sziasztok. Kezdjünk mindent az elején. Mesélek nektek pár vicces, elgondolkodtató és persze személyes történetet.
Hol is kezdhetném? Az óvodai élet sem nekem való volt, ha jobban megismertek rájöttök, hogy nem vagyok egy túl szerencsés ember. Minden nap öröm volt az akkori kedves barátnömmel találkozni az óvodában és együtt játszani, utáltam délután aludni - bár szerintem anno mindenki ( most meg mit nem adnék egykis pihenésért délután) .
Sajnos én voltam az a lány aki folyton összeveszett mindenkivel meghúztam a haját annak aki nem adta oda a kis autót stb. Fogalmam sincs miért volt ez de ettől függetlenül szerettem ovis lenni. Emlékszem egyszer mikor udvari szünet volt be futottam a mosdóba pisilni, de mikor kijöttem jobb elfoglaltságnak tűnt kizárni az egész ovit dajkákkal és pedagógusokkal együtt. Bent felejtették a kulcsot a zárban én pedig röpke 20 perc alatt egy műanyag csavarhúzóval ( ne is kérdezzétek hogyan) leszedtem a cipős szekrény ajtaját és ha hiszitek hanem minden egyes családi összejövetelen megkell hallgatni ezekez a storykat újra és újra. :) Szerencsére kikupálódtam az évek során. És már szégyellem magam ezekért de gondoltam megosztom veletek a kezdetek kezdetét.
Puszi: - K.